Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utópia: szeptemberben új tantervvel

2008.05.23
Utópia: szeptemberben új tantervvel
Dátum: 2008-05-22 15:38 Szerző: szabadujsag


Közoktatás 2008-19, május 7.
A szakma a közoktatási törvény hatályba lépésének elhalasztását kéri
Az iskolák és a pedagógusok felkészületlenek a szeptemberben rajtvonalra állítandó oktatási reformra. A reformot szabályozó közoktatási törvénytervezet pedig nemcsak a magyar iskolahálózat számára elfogadhatatlan, hanem azt a szakma javarésze fércmunkának tekinti. Ha már érdemi megváltoztatására nincs kilátás, legalább hatályba léptetésének egy éves elhalasztását javasolja többek között a Konzervatív Intézet elemzője.

Ezt az esélyt eljátszottuk

Szigeti László, az MKP oktatásügyi alelnöke Ján Mikolaj oktatásügyi miniszterrel folytatott tárgyalásai során ígéretet kapott némi korrekciókra, de a törvénytervezetet első olvasatban lényegi változtatás nélkül megszavazta a parlament. Csáky Pál szerint legalább 16-17 pontban interpellációra szorul a közoktatási törvényjavaslat, legfőképpen azért, mert a korszerű európai fejlődési iránnyal ellentétben növeli a közoktatás centralizációját. Márpedig a fejlődés útja, a kisebbségi, illetve nemzetiségi közoktatásnak pedig kifejezett létérdeke a mind szélesebb körű önrendelkezés. A magyar párt vezetése a politika minden lehetséges eszközét latba vetette, hogy kikerüljenek a készülő jogszabályból a magyar iskolarendszerre veszélyes elemek. Hogy igyekezete mégsem járt sikerrel, ahhoz minden bizonnyal néhány párton belüli frusztrált intrikus könnyelmű nyilatkozatai is hozzájárultak, akik az önkontroll teljes hiányában segítettek „leleplezni” a SNS-nek az MKP azon úgymond „rejtett” igyekezetét, taktikáját – mekkora bűn! –, hogy a magyar közösség javára finomíttassa a közoktatási törvényt. Nos, ezt az esélyt már, úgy tűnik, eljátszottuk.

Nem kizárólag magyar ügy

Marad az ún. „reform” késleltetése, ami nem kizárólag magyar ügy, hanem össztársadalmi érdek. Ez viszont szemben áll az SNS vezette oktatási minisztérium érdekével, amely sietteti a reformot. Egyáltalán nem titok, hogy a minisztert delegáló nemzeti párt a közoktatási reform címszó alatt kíván bekerülni a nemzet kultúrtörténetébe.

Félreértés ne essék, nem mintha oktatásügyünk még nem érett volna meg a reformra, ellenkezőleg, már most alig behozható fáziskésésben vagyunk. Az a gond, hogy a pedagógusok zöme számára még ismeretlen a nemzeti alaptanterv – júniusban készül nyilvánosságra hozni a minisztérium! –, amelyre épülnie kell az egyes iskolák osztályokra–tantárgyakra lebontott oktatási-nevelési programjának. Ez azt jelent, hogy szeptember elsején minden pedagógusnak kész, új saját tantervvel, tanmenettel a kezében kell majd katedrára állnia, ami a laikus számára is csak utópia lehet.

Igaza lehet Mikolajnak?

Bár a rádió magyar adásában is elhangzott, olyan vélemény, hogy „Ján Mikolaj miniszternek van igaza abban, hogy azokban az iskolákban, ahol eddig is kreatív munka folyt, nem lesznek nagyobb gondok az intézményi programok kidolgozásával”. És ez vitathatatlan. Csakhogy sajnálatos módon ezeknek a száma nagyon csekély, a legtöbb pedagógusnak fogalma sincs róla, mi várja szeptemberben. Márpedig ha az új közoktatási törvény életbe lép, az nemcsak az elit iskolákra vonatkozik majd. Azon intézmények százait, amelyek, egyébként érthető módon, képtelenek lesznek két hónap alatt megbirkózni a feladattal, törvényen kívül helyezzük majd? Mellesleg a cseh kormány két évet adott az iskoláknak az egyébként már nyolc hónapja sikeresen működő közoktatási reform előkészítésére.

Igen, tényleg nem légből kapott kérdésről van szó, hiszen az utóbbi közel két évtizedben egymást érik a kreativitásra épülő, kompetenciaalapú oktatást népszerűsítő pedagógus-továbbképzések. Ezekre civil szakmai szervezetek – Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és területi választmányai, Katedra Társaság – hívják meg a pedagógusokat, s a résztvevőket kizárólag a hivatástudat, a szakma szeretete motiválja. Ez ideális esetben rendjén is volna, ám az ideálistól messze távol áll a szakterület. Vegyük csak a remekül kitalált Katedra Napokat. A tavalyelőtti rendezvényen, amelynek a neves Zsolnay házaspár volt a vendége, és az általuk kifejlesztett értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiát tanulhatták a résztvevők, egy-két tucatnyi pedagógus jelent meg. Tavaly, amikor az oktatás tartalmi reformja volt a téma, a meghívottak pedig az Állami Pedagógiai Intézet munkatársai, ennél is csekélyebb volt a részvétel. Hodossy Gyula, a Katedra Alapítvány igazgatója erről így vélekedett: „Az oktatás gyakorlásának lehetősége szinte mindenütt a szakmai továbbképzésben való részvétel függvénye. Mivel nálunk ilyen motivációs rendszer nem működik, hiába kínálunk színvonalas továbbképzést, nem csekély energia- és költségráfordítással, a pedagógusok nem jönnek el.”


Hol a tárca felelőssége?

Dr. Setényi János, a magyar Oktatáskutató Intézet munkatársa így fogalmazott: „A kormányzat hatalmas európai pénzeket fektet a fejlesztésbe, a tananyagokat, a tankönyveket kicserélik, tanterveket fejlesztenek, továbbképzések vannak, új berendezésekkel látják el az iskolákat. Ám ettől a tanítás módszertana nem lesz jobb. Én a felelősség kérdésének felvetését tartanám célravezetőbbnek. Nevezetesen, nálunk mindegy, hogy valaki az iskolában jól dolgozik-e vagy sem, ugyanannyit keres… Ezeket a dolgokat kellene feszegetni, vagyis a mainál keményebb ellenőrzési és értékelési rendszer kiépítése vált szükségessé” – fejtette ki kérdésünkre válaszolva a kutató szakember
Nos, valahol itt érhető tetten a választott politikai hatalom felelőssége. Mit tett az oktatásügyi tárca azért, hogy a pedagógustársadalom felkészülten álljon az egyébként égetően szükséges oktatási reform elébe?… Azon kívül persze, hogy sebtében összefércelt és reformnak kiáltott ki egy, a rendszerváltás előtti korszakot idéző egyveleget…