Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZÉP NAP

2009.02.22

SZÉP NAP

Csobánka napján, azaz 2008. április 26-án volt ez a szép nap, amikor társaságunk negyedszer rendezte már meg a Kárpát-medencei Rovásírásverseny felvidéki országos döntőjét. A versenynek ezúttal a Zselízi Comenius Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium adott otthont. A versenyzők Gömörfalvától Somorjáig terjedő földrajzi tájról érkeztek. Ebből látható, hogy szép Felvidékünk keleti feléből senki sem érkezett! Tudni kell azonban: a verseny helyszínét nem öncélúan választjuk ki. Az idei megrendezését a zselíziek vállalták tavaly, ők kapták a rendezés jogát. Felhívásunkban jeleztük, hogy szállást és ellátást is biztosítunk azoknak, akik távolabbról, keletről érkeznek, akik igényt tartanak erre. Keletről azonban nem jelentkezett senki.

A 2008-as országos versenybe a következő alap- és középiskolák, cserkészcsapatok és intézmények neveztek be: az alistáli, az egyházgellei, a gömörfalvai, a nagymagyari, a zselízi, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin, a felsőszeli széchenyi István, az ipolybalogi Ipolyi Arnold, a komáromi Munka Utcai, a somorjai Corvin Mátyás, a szimői Jedlik Ányos, az udvardi Majthényi Rudolf, a vásárúti József Attila Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, a gútai Nagyboldogasszony, a zselízi Comenius, a párkányi és a rimaszombati gimnázium, a csallóközcsütörtöki Szent Jakab, a csenkei Szent Imre cserkészcsapat, a nagymagyari Szivárvány Életmódközpont, az ipolysági rovásíró kör valamint egyőni versenyzők Ipolynyékről, Léváról, Óvárból és Hetényből. Összesen 147 versenyző!


A Franz Scubert Vegyeskar


Vendégeink, támogatóink

Az országos versenyhez méltó megnyitó ünnepség tanúi lehettünk a Városi Művelődési Központban. Dr. Horváth Géza karnagy vezényletével a Franz Schubert Vegyeskar szép műsora köszöntötte a résztvevőket, vendégeket és versenyzőket, a kíséretükben levő felkészítő tanárokat és a szülőket. Üdvözölte a versenyt a város polgármestere, Pavol Bakonyi mérnök, a versenynek otthont nyújtó gimnázium igazgatója, mgr. Cserba Katalin és a Palóc Társaság elnöke.


Munkában a rovásírók


Fő a figyelem

A verseny a szokásos feladatokból állott: hangos olvasás, átírás latin betűs szövegről rovásírásra és fordítva. A feladatok befejezése után a tanárokon volt a sor: ők javították a dolgozatokat. Amíg a javítás tartott, addig a gyerekek szórakoztatásáról a helyiek gondoskodtak. Így, akinek éppen kedve tartotta, az megtekinthette a várost és a város egyik büszkeségét, a Schubert Emlékszobát, tanulmányozhatta Tarics Péter „Kőbe vésett, fába rótt történelem” című rovásírás-kiállítás anyagát, vagy az iskolában gyakorolhatta a batikolást… A fejedelmi ebéd elköltése után a ráhangolás következett. Ráhangolás a kíváncsian várt az eredményhirdetésre.


A Kincső


Eredményre várva

A színpadon a Kincső néptánccsoport (vezetőjük Juhász Sándor) szórakoztatta a közönséget és a lekéri éneklőcsoport (vezető Benyo Mária) valamint a rendezvény díszvendége Szakács Gábor, aki saját szerzeményeiből adott elő párat. Végre az eredmény is megszületett. Valamennyi résztvevő helyet foglalt a színpadon s egymás után kapták a megérdemelt jutalmakat, amelyeket Cserba Katalin igazgató és Mácsadi János, a verseny talán leglelkesebb támogatója, a Rákóczi Társaság elnöke adott át. Nem maradt senki jutalom nélkül, a felkészítő tanárokra is ajándékeső várt. Hála azoknak a támogatóknak, akik mindezt lehetővé tették! Kik ők? A már említett Mácsadi János, Cserba Katalin, a város polgármestere, a SZaKC pozsonyi és zselízi irodája, a Comenius M.T.NY. Gimnázium szülőszövetsége, a Csemadok Zselízi Alapszervezete, a MIRA Office zselízi cég, a budapesti IMAGENT- Rumi Tamás, Novák Gabriella ipolynyéki vállalkozó, a Városi Művelődési Központ, a Franz Scubert Vegyeskar, dr. Horváth Géza karnagy, a Forrai Sándor Rovásíró Kör.

De kik azok, akik a nemes versenyből elsők lettek, akik a budapesti kárpát-medencei döntőn képviselik majd a felvidéki rovásírók mind népesebb táborát?

Alsó tagozat: 1. Novák Bernadett – Ipolynyék, 2. Takács Csenge – Vásárút, 3. Gál Dóra – Ipolyság

Felső tagozat – V-VI. évfolyam: 1. Novák László – Ipolynyék, Barusz Bianka – Udvard, 3. Nagy Viktória – Csallóközcsütörtök.

Felső tagozat – VII-VIII. évfolyam: 1. Kovács Bernadett – Csenke, 2. Szelecky Mária – Párkány, 3. Zsapka Krisztína – Udvard

Középiskola (ide számítva a IX. évfolyamot is!): 1. Somogyi Edit – Csenke, 2. Matlák Szilárd – Dunaszerdahely, 3. Peczen Noémi – Zselíz.

Novák László Novák Bernadett Matlák Szilárd
átveszi a díjat Cserba Katalintól és Mácsadi Jánostól

Szép nap volt Zselízen április 26-a! Ennyi lelkes fiatalt egy helyen, egy célért látni, küzdeni – öröm!

S érezni: magyarul dobbant minden szív! Szép nap volt…

Kuczmann Erika és néhány tanártársa Szakács Gábor
 

„Mekkora most az öröm!”

A IV. Felvidéki Országos Rovásírásverseny után voltak, akik tollat fogtak s leírták véleményüket a versenyről, ötletekkel álltak elő, köszönetüket nyilvánították ki – akárcsak mi, feléjük… most ezekből a véleményekből adunk közre néhányat, hogy mind szélesebb körben ismerjék meg tagjaink és olvasóink munkánkat.

„Kedves Erika, Aladár és a többi zselízi segítőnek ...
Magam és rovásíróim nevében köszönjük számotokra ezt a szép napot. Ezáltal évről évre a diákok, s mi felkészítők is nemcsak tudásban, felkészültségben, hanem rátermettségben, hitben, igyekezetben ősi műveltségünk elsajátitása és továbbadása terén is megmérettetünk. Ilyen napon jó érezni, hogy mégis csak van remény. Rohanó (de hova?) , széthúzó, egyéni érdekeket követő világunkban jó volt látni, hogy több, mint száz gyermeket egy cél hajt, egy gondolat fűt, egy szándék vezérel hónapokon keresztül, a rovásírás elsajátitása, s a versenyen becsületes helytállás. S mi is az a rovásírás, amiért a Kárpát - medencében több száz vagy inkább már több ezer fiatal már birtokában van ennek a tudásnak. A rovásirás: kulcs múltunkhoz, nyugodalmat adó jelenünkben (hogy van mibe kapaszkodnunk ), erőt s hitet adó jövőnkhöz...Mindezekért, hálás köszönet Nektek. Rovásírói szeretettel Mészáros Attila”

„Szerencsésen hazaértünk a tegnapi versenyről. Jól éreztük magunkat, köszönet mindenért. A gyerekek nem győztek mesélni az úton, mit láttak, mit csináltak. Sajnálom, hogy nekem nem jutott időm a múzeumra. Néhány észrevétel a versennyel kapcsolatban.Az olvasás nem volt egységes. Utólag tudtam meg, hogy egyesek elolvastatták a gyerekkel, aztán olvasta hangosan. Szerintem az olvasásban azt kell mérni, hogy az idegen szöveget milyen gyorsan tudja elolvasni. A másolás hosszúságát ésszerűen kellene megszabni. Mert az igaz, hogy a gyerek szívesen lemásolja, még bele is fér a 45 percbe, de számolni kell azzal, hogy valójában hány ember fogja javítani. A rovásra másolást nagyon meg kell nézni, nem lehet átfutni rajta, mint a latin betűs szövegen. ezért is volt a csúszás. Javaslatom: ne soronkénti szövegmásolás legyen a tét, hanem a szavak száma legyen a döntő. Amint megnéztem, az 5-6. -os korosztály 125 szavas szöveget másolt, a 7-8. évf. pedig 157 szavasat. Én most a javítás miatt javasolnám a csökkentést 100 szóra. Továbbá lehetne kicsit nagyobb betűkkel, hogy a gyerek könnyebben tájékozódjon a szövegben. A másolásra, ha nem elegendő az oldal, akkor kapjon egy új lapot, hogy ne kelljen a papírt forgatnia. A segítők az írásbelikor egyszerre csak egy feladatlapot adjanak ki. Vagyis elkezdik a másolást rovásról latin betűsre, ahogy leadja az asztalnál, a tanár ráírja az átadás idejét. Ekkor kapja meg a másikat, s mehet a további idő. Akkor lehet majd összehasonlítani, ki volt a gyorsabb. A szombati versenyeztetést nem díjazom. A sportversenyek is majdnem heti rendszerességgel folynak iskolaidő alatt, ez a verseny, ez a gyerek nem érezheti, hogy most ő a fontos, s ünnepelhet. A tanító a közügyek miatt a hétvégeken énekel, táncol, előad stb., az iskolai feladatait nem lehet iskolai idő alatt megoldani? Tudom, sok szülő is volt, de akkor ők is javítsanak. Jó ötletnek tartom a két válogatót, keletebben és nyugaton. Remélem, nem haragudtál meg a sok akadékoskodás miatt. Üdvözletem küldöm és jó pihenést neked és családodnak is.Szülőföldjéhez sziklaszilárdan ragaszkodó Mészáros Magdi

„… a zselízi versennyel kapcsolatban: szép emlékekkel tértünk haza, sőt, nagy örömmel, mert a kislányom kikerült Pestre, amiről álmodni sem mertünk. Egy kicsit fárasztó volt a javítás, de ezt meg lehet oldani jövőre két elődöntővel, vagy ha kell, hárommal. Egy nyugaton, egy középen, egy keleten. Vagy kettő nyugaton, egy keleten. Így most nagyon sokan voltak a versenyzők, és egy kicsit kevesen voltunk a javításra. Még egy apró észrevétel, amit a gyerekek mondtak, hogy elég sok volt a feladat, rövidebb szövegeket lehetne beiktatni, és talán a versenyzőkhöz olyan tanárokat beküldeni, akik tudják az útbaigazítást. Vagy pedig előtte pár percet szánni az útbaigazításra. Szegény zselízi kollégák nagyon készségesek voltak, hiszen ők felügyeltek, de a gyerekek kérdéseire nem mindig tudtak válaszolni. Máskülönben semmi hiba nem volt, jól éreztük magunkat, a gyerekek is, rendben ment minden, csak hálásak lehetünk neked a szervezésért, a sok munkáért. …mindenki valami széppel tért haza a tarsolyában. Szívesen segítettünk, hiszen ez természetes.

Úgy gondolom, jövőre még többen lesznek nálam az iskolai fordulóban, mert már most emlegették a nagyok, sőt, fiam is, hogy ő is szeretne indulni, és megtanulni a rovásírást. Nekem nagyon tetszik, és büszke vagyok rá, hogy foglalkozom a rovásírással, igaz, vannak hiányosságaim, de nyáron már nekifogok tanulni, rendesen. Könyveket is rendelek, csak sajnos, az interneten sok helyen fel van tüntetve, hogy elfogyott, nincs új kiadás. Majd megoldom ezt is. Nagyon örülök , hogy rávezettél erre a versenyre, és én is be tudom vonni a gyerekeket. Kérlek, ha bármiben a jövőben tudok neked segíteni, őszintén írd meg, szólj, én itt vagyok. Tudom, milyen nehéz egy versenyt szervezni, hiszen én 10 éve csinálom a helyesírást. Volt már úgy, Aladár, hogy elkeseredtem a kollégák alaptalan, rosszindulatú megjegyzésein, és nem is akartam tovább folytatni, de a gyerekek jutottak az eszembe, és a kollégáim, akik igenis értékelik a munkámat. Viszont a jó meglátásokat, ötleteket, természetesen én is elfogadom.

Neked a továbbiakban adjon a Jó Isten erőt , egészséget,hogy lelkesedéssel, hittel szervezd tovább ezt a versenyt, ezt kívánom őszinte
szívből, üdvözlettel: Lotti

Még egyszer köszönet mindenért.” Csicsay Sarolta

„Ismét csak annyit, hogy nézegetem a felvidéki rovásírásverseny képeit és szinte megható az egész rendezvény bensőségessége, a rengeteg okos gyerek és a lelkiismeretes felkészítők, tanárok. A szervezés nagyon simán ment - számomra, külső szemlélőnek.. Szakács Gábor

Csicsay Sarolta

Mészáros Magdolna

Salgó Gabriella

„Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy elsősorban részt vehettünk az idei rovásírásversenyen, másodsorban pedig, hogy egyik lelkes kislányom helyezésével gazdagíthattuk a továbbjutottak táborát! Igaz, az eredményhirdetésen már nem maradhattunk ott, de az öröm így is végigkísért minket utunkon hazafelé….Hú Aladár! El sem tudod képzelni, mekkora most itthon az öröm!! Ez csodálatos! Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen gyorsan elküldted az eredményeket!...Nos, rohanok is a gyerekeimhez, hogy elújságoljam nekik a nagy híreket! ” Salgó Gabriella

„Remélem, tegnap elégedett voltál a szervezők munkájával. Sajnálom, de a díjkiosztásra már teljesen kipurcantam. A további versenyekről majd érdemes leülni, átgondolni, hogy gördülékenyebb legyen. Egyik kollégám, a karnagyunk ötlete, mi lenne, ha a gyerek egy „elrontott” szöveget kapnának és akkor sablonnal könnyű lenne javítani. Képzeld el, mi lett volna, ha 200 gyerek vag több jelentkezik. Persze tudom, ezmás feladat, mit a kárpát.medencei döntőn, de kiszűrni akkor is ki lehetne a legjobbakat. A válogató fordulók bevezetését mindenképpen helyeslem, támogatom. Ennyi gyerekkel, felnőttel már nehéz dolgozni, szervezni, és a díjkiosztó ünnepség varázsa is más, ha tartjuk az időt. Tudod, a Kis hercegből, ha csak akármikor jössz, akkor nem tudom, mikorra öltöztessem díszbe a szívemet…” Kuczmann Erika

„Kedves Erika! Köszönöm a zselízi magyaroknak, mindnek, senkit sem kiemelve most, hogy egy emberként álltak melletted, a verseny sikere érdekében. Amik történtek, hibák, a díjkiosztás csúszása pl. természetes lett azáltal, hogy kevesen vállalták a javítást… hamarább is végezhettek volna, ha nem pazarolják az időt azokra a dolgozatokra, amelyekben a hibák száma meghaladta a 30-at, 40-et, mert azok közül már nem kerülhetett ki továbbjutó… Persze, nagyon becsületesen akarták végezni feladatukat, és ezért dicséret illeti őket, nem elmarasztalás! Köszönet a javítóknak! Hiába, a tanároknak, nekünk is tanulni kell a rovásírást, s nagyon az elején vagyunk még… Lesz ez majd gördülékenyebb, ügyesebb is… Akik most küszködünk ezzel a „visszatanulással”, miközben tanítjuk is fiataljainknak is – úttörő munkát végzünk, és ez nem könnyű feladat. Köszönet hát mindenért!

A hogyan továbbra keressük a választ! Minden jó ötletnek örülnünk kell. Már Zselíz előtt Dunaszerdahelyen is gondolkodtunk a jövő útjáról, merty számítottam arra, hogy az idén még többen jelentkeznek majd, s van egy határ, amikor már nem lehet az eddigi módon megrendezni a döntőt. De változtatni úgy kell, hogy újabb és újabb, még több helyen vesse meg magát a rovásírás elsajátításának igénye. Nagy felelősség ez! Mindenképpen el kell kerülnünk, hogy valaki is, akár csak egy személy is valami miatt megnehezteljen a szervezőkre s ezért eltávolodjon a rovásírástól! Én ennek a versenynek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint akármelyik más tantárgyi versenynek! Teszem ezt azért, mert itt a magyarságunk megmaradása a cél, a magyarság múltjának a továbbadása, a fiatalokba oltása a tudatos magyarság-vállalásnak! Köznapin szólva, hogy a gyerekek ne vegyenek magukra idegen „kultúrát” hírverő blúzt, pólót, szvettert…Elsősorban a sajátjukra legyenek büszkék, azt ápolják,, azt népszerűsítsék!

…Köszönöm mindenkinek minden fáradozását, lelkesedését, áldozatos munkáját – köszönöm megsokszorozva! Isten áldása legyen rajtatok! Jó egészséget, kitartást, lelkesedést és lelkesítést továbbra is tudott célunk, nemes ügyünk szolgálatában!” Palócmagyari szeretettel: Aladár