Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008.01.08.

2008.01.08

Az 1. nap. Amit tekinthetünk akár 6. napnak is, ki mi szerint számítja, éli meg az időt. Az időt, amely szerint az ember eljuthat a szeretetnek arra a fokára, amikor úgy érzi, minden hiába, amit tesz, mind félreértelmezik, mert másoknak úgy jobb. Amikor eljutsz a szeretetnek arra a fokára, amelynek jutalma már nem is munkakapcsolat, szó sincs már barátságról sem, bármit is és bármennyit is tettél valaki/valami kedvéért, amelynek jutalma már: büntetés.

Kedves Olvasóm, remélem, Te nem élted át még ugyanezt a mély fájdalmat, amire már szinte szó sincs, s ha mégis van, akkor meg minek, mert pont ahhoz nem fognak eljutni ezek a szavak, akihez szólnának.

Mit tesz egy bölcs ember? Nem nézeget hátra, hacsak nem akar tanulni a hibáiból. Csak előre! És ha elől sem látsz semmi jót? Ha elveszíted egy barátodat, akivel még legbelsőbb titkaidat is megosztottad, mit teszel? Keresek egy másikat. Mondja a bölcs. Igen, ha még bízni tudsz az emberekben, kereshetsz másikat. A barátok nem teremnek egykönnyen. Nincs szörnyűbb, mint úgy elveszíteni egy barátot, hogy okát sem tudod, hogy még csak meg sem tudod beszélni vele, mit csináltál rosszul. Van aki siket, nem hallja mások szavait. És van, akinek a lelke az, nem érzi mások gondolatait, kimondatlan szavait.

Találd ki a barátod gondolatait, nosza, ha Varázsló vagy Guru vagy, biztosan menni fog! És ha nem, ha csak egy szürke kisegér vagy megáldva mókusfogakkal, akkor erre mi esélyed? Hát csak próbáld megérteni a világot. Kiismerhetetlen. Nézd, hány ember tesz ezt-azt érdekből! Hány ember színlel mosolyt, közben ki tudja, mit gondol magában? Pokolba kíván-e vagy megcsókolni, nem tudhatod!

Szeressétek egymást, mint Tenmagatokat! De ha csak magadat szereted, akkor mással szót nem értesz. De ha magad nem szereted, akkor máshoz sem jut el mosolyod, pedig ahogy két pont között legrövidebb út az egyenes, úgy két ember között: a mosoly.