Sólyom László Ivan Gaąparovič szlovák államfővel folytatott hétvégi érsekújvári megbeszélésével kapcsolatban azt mondta: "ahogy tőlem nem vesz el semmit, ha északi szomszédunknak Békés megye az ottani szlovákok miatt különösen kedves, én is elvárom, hogy a felvidéki magyarokkal való kapcsolattartást ne nevezzék irredentizmusnak".

Eredménynek nevezte, hogy békességben tudtak tárgyalni, és "a nemzetiségi feszültségtől mindig ideges és értetlen Európának" megmutatták, hogy Magyarország képes felkészülten, kompromisszumra készen tárgyalni, és nem egy veszekedő, balkáni ország.

"Azt szeretném ajánlani a szlovákoknak is, hogy közös történelmünkre, a közös kultúrára fektessük a hangsúlyt, ez oldhatja görcseiket" - mondta az államfő, aki "felszabadult kölcsönösséget" ajánlott a szlovákoknak.

Sólyom László arra a felvetésre, hogy elfogadtatható-e a kettős kötődés anélkül, hogy az utódállamok valamiféle lopakodó revíziót látnának benne, úgy vélte, hogy egyfolytában és hihetően oszlatni kell félelmeiket, biztosítani kell őket, hogy alapszerződéseinkkel összhangban elismerjük a határokat, s nem kívánunk állampolgárság és terület által meghatározott egyetlen politikai nemzetté válni. Az államfő szorgalmazta a magyarok állampolgári lojalitását, a többségi államnyelv minél tökéletesebb ismeretét, de szerinte eközben kemény harcot kell vívni a kulturális nemzet fogalmának elismertetéséért, és érvényesíteni kell minden nemzetközileg és a belső jogban garantált kisebbségi jogot. Szerinte ilyen lehet az autonómia is, de ezt a fogalmat felesleges használni ott, ahol felesleges ellenállást szül.

A köztársasági elnök véleménye szerint a 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazást nem kellett volna kiírni, mert "rendkívül mély sebeket" ejtett a szomszédos országokban élő magyar közösségeken. Az államfő úgy fogalmazott: ha lesz eredménye elnökségének, akkor talán az, hogy sok helyen sikerült enyhítenie ezt a traumát. Szerinte a népszavazás ötlete tipikus példája volt a végig nem gondolt érzelmi politizálásnak.

"Amikor Nagy-Magyarország matricát látok egy autón, kedvem lenne tulajdonosától megkérdezni, tudja-e, milyenek voltak az etnikai viszonyok 1918 előtt. Inkább a Teleki-féle nemzetiségi térképet tenné ki, vagy akármelyik bécsi vagy Prágában kiadott korabeli térképet!" - mondta; hozzátéve "akkor tudná, hogy például már 1848 előtt román többség volt Erdélyben".

Úgy vélekedett, pozitívan befolyásolhatja a viszonyt, ha sok üzleti kapcsolat van két ország között. Hiába multinacionális cég a Mol, Erdélyben odamennek a magyarok tankolni, mert "mégiscsak a miénk" - hangsúlyozta.

Szerintem meg hiába a jó szándék, a szlovákok eleve mást tanítanak történelemből: Nagy-Morva birodalomtól kezdve a magyarok kollektív bűnösségéig, amit nemrég ismét törvényre emeltek. Ezen az alapon képtelenség megbékélést hirdetni, jöjjön ide és látni fogja.

A szlovákok közt is vannak értelmes emberek, csak nem azok vannak most hatalmon, másrészt őket is megfenyegették, hogy megölik őket. Velük lehetne tárgyalni, de ezzel a mostani gárdával, mondjam, hogy fölösleges? Nem mondom, mert attól nekünk még nem lesz jobb. Csak tárgyaljanak, tartsák forrón az ügyet, Európa csak felfigyel a magyarság gondjaira. Vagy nem...