Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GAZDAGOK ÉS MAGYAROK

2008.07.19

Robert Fico egyedül is kormányozhatna, Ján Slota pedig az aláíráshamisítási botrány alatt három százalékponttal növelte a népszerűségét, így jelenleg (is) ő a harmadik legkedveltebb politikus az országban. Ez nem sci-fi, hanem a szlovák politikai valóság 2008 nyarán.
Azon túl, hogy rosszul leszünk a hír hallatán, érdemes elgondolkodni, hogyan jutott idáig a szlovák társadalom 18 évvel azután, hogy a szabadság, igazság, polgári társadalom jelszavakat skandálva megdöntötte a pártállamot.

A legújabb választási felméréseket böngészve ugyanis világossá válik, hogy az idézett fogalmaknakma semmilyen értékük nincs a szlovák választópolgár számára. Éppen ellenkezőleg, hiszen Robert Fico az említetteknek pont a fordítottját képviseli – a centrisztikus, erős államot, amelyben a politikusok és a hozzájuk közel állók egyenlőbbek a többieknél.

S ez az „értékorientáció” nem szalmaláng, mivel a Fico-párt népszerűsége gyakorlatilag kormányra kerülése óta szárnyal, s nem lehet tudni, hol áll meg. A sokáig (még Fico által is) lélektani határnak tartott 40%-ot játszva ugrotta át, s a legújabb adatok szerint már az 50%-os értéket súrolja, amelyet pártok demokráciában csak olyan országokban szoktak elérni, ahol kétpólusú a pártrendszer . Fico tehát történelmet ír, hiszen a Smer népszerűsége meghaladja az eddig szlovák etalonnak számító 1992-es 39,6%-os HZDS-támogatottságot. A legerősebb kormánypárt azzal is rombolja a róla terjedő mítoszt, hogy a társadalom valamennyi szegmensén belül kedvelt, beleértve a vállalkozókat, a diákokat és a fővárosiakat.
Robert Fico, úgy tűnik, megtalálta a varázsigét, amely a szlovák nép egészére hat. Ennek összetevői: az erős, ha kell, represszív állam(fő), az anyagi jólét legmagasabb értékké való emelése, a primitív nacionalista sovinizmus és a polgári függetlenség bármely formájának az elutasítása. Amivel lényegében leírtuk a fogyasztói társadalom „kórképét” is, ahol a polgár konzumenssé, passzív, bárminemű kezdeményezés és ellenállás nélküli entitássá válik, aki számára a teli has a legmagasabb érték. Ha patetikusak lennénk, azt mondanánk, ez tragikus, de nem vagyunk azok, már csak azért sem, mert két csoport különböztethető meg, amely nem dőlt be Ficónak: a gazdagok és a magyarok. Bár a kettőnek ezen kívül sajnos nem sok köze van egymáshoz, mégis örvendetes, hogy vannak, akik immúnisak Fico populista ömlengésére, persze, ki-ki más okból. A gazdagok, mivel kevesen vannak, és a többség gyűlöli őket, a sajtó mellett a kormányfő kedvenc ellenségei. A magyarok valószínűleg Slotával való barátsága és a nyíltan ellenük irányuló nemzeti retorikája miatt orrolnak Ficóra. Miközben Fico tarol, az ellenzék egyre gyengül, ami vonatkozik mindhárom jobboldali pártra, így az MKP-ra is. Ez persze nem meglepő az utóbbi időszak belviszályait tekintve, s főleg nincs rajta mit sajnálkozni. Egy másik friss adat azonban azt is mutatja, hogy csökken a szlovákiai magyarok választási kedve is. Ez viszont arra utal, hogy a magyar választó egyre szkeptikusabb a politikával kapcsolatban, és növekvő tendenciával érzi úgy, hogy egyik párt sem képviseli az érdekeit, ami viszont már nyugtalanítóbb. Annál is inkább, hiszen egyetlen szlovák párt sem jelentkezik olyan programmal, amellyel ezt a választói csoportot próbálná megszólítani.(Czajlik Katalin)