Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Három versem

2008.04.06

„Itt élned, halnod kell!”

 

 

J Ó  P A L Ó C O K

A Palóc Társaság hírmondója
2006. II. negyedév
 

 

Kuczmann Erika versei
ÁLLAMNYELVET
TANULOK

 

Az első szó, mit megtanultam,
a zselízi vasgyár hirdetőoszlopán állt,
még most is mélyen a szívembe vág:
„Maďari, za Dunaj!"
Először nem értettem,
miért a néma rettegés,
ha kiejtem, a Felvidék
s a többi rész, a Nagy Haza
egyszer majd testként egyesül,
mért hallgat el körös-körül
hirtelen minden ajak,
bár szívébe mélyen róva van:
TRIANON IGAZSÁGTALAN.
Ki tudja, ki Stb-s alak?
Sok szót tanultam gyerekektől,
kérdezgették: A „tepláky" melegítő?
Hogy mondjuk magyarul:
„párky s horčicou"?
„Virsli mustárral" - felelem
és rögtönzött ingyenes
nyelvórát tartunk egymásnak,
s hallok sztorit jópárat.
A csekei „sestra" szívemben
szüléskor újabb sebet ejtett,
nehéz volt kihevernem,
a szlovák szó hogy megaláz.
A sok hivatalnok csak ováz
rendületlen, én meg magamban
elimádkozom az anyjukat
melegebb tájakra.
Nehéz elképzelni odaát
azt a novemberi éjszakát
Mi egyszerre fejreállít
minden régi törvényt,
az új mérce: a disznóság.
Szemembe vigyorog
a kobraképű kopasz öregúr,
a sunyi seggnyaló
s a kezét dörzsöli,
őse bejött Vereckénél, hirdeti
- de szíve a HZDS-é! -
neve rajta a listán,
de túl korán ne örülj,
hátha a tied is rákerül,
ki tudja, ezzel valaki
valahol hogyan manipulál...
Jobb a kétség, mint az egység,
Bugárnak és Duraynak
is igaza van.
És testvért testvérként elad,
igen, magyar magyart felad!
Megy a névtelen levél,
mert tanítani nem akarsz
„alternatívul" - ezért,
készen várja már a kinevezés
 
 

meglepetve (?) - átveszi
a kulcsember a kulcspozíciót,
kis birodalmát berendezi,
családi vállalkozás, maffia,
s ezért még jár neki egy kitüntetés.
A sok negatív motivációtól
agyam, lelkem lebénul.
Nem sokat ér a diploma,
ha hozod odaátról?
Kemény munka kivívni
az áhított elismerést.
Nagy a nyomás mindenhonnan.
Az inspektorok keményen
kikérdezik a szakterminológiát.
Megtanulod megvédeni magad -
szlovákul.
Bamba balambér tőlem félti
a Hazát, a drága anyanyelvet,
meg nem érti, határon túl
a magyar duplán bizonyít.
Úr, bán, nemes őse egy se volt,
újgazdag ő, ha nem pofázol, tán
elhiszi, véred utolsó cseppje
is magyar.
Embert, tanárt sose tisztelt,
csak oda... (dobja)
a bankjegyeket az asztalra.
Fülemben felcseng a bús nóta,
Hej, te bunkócska...
Népszavazni hazautazom.
Apám mosolyogva fogad,
megtéveszti a propaganda
Őt is. Nincs egyedül. Kiben bízzak?
A szülőváros visszaölel
kebelére, a sok ismerős el
nem mulasztja bizonygatni:
ő is igent mondott
Erdélyre, a Felvidékre,
a Kárpátok bérceire,
a vert Vajdaságra.
Sovány vigasz, de jólesik.
érted szavuk: nekik is fáj, mi neked.
Hazám, ölelj magadhoz
minket, nem látod,
sok fiad hogy jajong?
Ki nem e kenyéren él,
meg nem értheti, mi érez e nép:
A határ másik oldalán
finomabb a lég.
Miért, fel nem foghatod,
a Himnusz a templomba szorul,
a templomban tót a pap
És csak szlovákul prédikál,
csak meg ne öld magad,
Mert szlovákul lesz az utolsó kenet.Lelkedbe ég Máraitól a Halotti beszéd...
Gürcölsz, míg erőd marad,
de egy fecske nem csinál nyarat,
több kellene, a sok csónakos
nem egy emberként evez...
Lassan elfogyunk.
Erős az asszimiláció.
„Szlovák iskolában ha tanul,
bárkiből miniszter lehet",
mekkora baklövés ez, tévhit,
de egyre több szamár elhiszi.
Ma már ovátlaníthatsz,
ki régen reszlovakizált,
visszanyerheti nemzettudatát,
de egyre kevesebb a magyar diák.
Itt az únió, mehetünk a hídon haza,
elég a kis szig-em. Aki akarja,
kap Magyar igazolványt.
Kiváltja az öreg szomszéd
is, csak mert keresztje szép...
de odaát a felvidéki munkás
nem más: csak „parazita szlovák".
Még nem született meg
a magyar Jan Pallach,
ki tiltakozásul mindezért
fáklyaként égetné magát.
Összefogni? Eh, mi végre?
Milyen veszedelmes, ha az ember
még az édes hazájába is csak
reménytelenül lehet szerelmes.
Hazám, nem mások,
őrültként magad ásod
a saját szent sírodat,
de majd lesz, ki koporsód felett
elmond egy imát gúnyosan,
s a sok hontalan majd
így nyer szép, új hazát:
felzeng az „Otče náą"... Miatyánk...

 

* * *

SZÁMKIVETVE

Hontalanok között
hazátlanul
ki mondja meg,
meddig fáj még szívünknek
- ideát és odaát -
december ötödike?
Nem kell nekünk
más kenyere.
Jobb a mienk,
könnyeinktől
épp elég sós.

* * *

AKÁCTÖVIS

koronám
fejemen vérem
csorog
öt gennyes sebem
vakarnám véresebbre
ridegség közöny
gúnykacaj
szeretetlen hagysz
némán ítélsz
el magamra
Ecce: Homo Sapiens
feszít keresztre

 


Az előbbi három verset Kuczmann Erika zselízi gimnáziumi tanár küldte.

Levelében olvasható: „Ma megnéztem a Palóc Társaság honlapját, láttam

a nevünket és a cikkemet is, nagyon örültem neki. Szeretnék én is

a Palóc Társaság tagja lenni, bár messze lakom, szívesen elmennék

néha a rendezvényeikre, kirándulásaikra.

A honlapjukon nagyon érdekes beszámolókat és

gyönyörű hazafias verseket olvastam a népszavazásról is.

Nekem is hasonlók a gondolataim. Ha nem sértem meg vele,

elküldöm néhány versemet. Minden jót kívánok!”


Köszönjük az elismerő sorokat, még inkább a szép verseket.

Ezekből adtunk most közre hármat a Jó Palócok olvasóinak.